„Ehhez a témához kapcsolódik az Elveszett apák nyomában című blogbejegyzése, amelyben azt írta, hogy társadalmunk krízisei, a hit, az értékek és a tekintély válsága egyebek mellett az apahiányból ered.
Az anyai és az apai szeretet karaktere más. Az anya óv, véd, gondoskodik, az apa arra tanítja a gyermekét, hogyan küzdjön meg a problémákkal, váljon önállóvá. A szülők válásakor a bíróság a legtöbbször az anyánál helyezi el a gyereket. Nem véletlen, hogy manapság általános jelenség a »mamahotel«. Az apa nélküli társadalomban a felnőttek elfelejtik elhagyni az anyai világot, az otthoni fészket, mert nincs, aki kilökje őket, nincs, aki azt mondja, most már állj a saját lábadra. Egyebek mellett ez az oka, hogy a mai fiatalok közül sokan képtelenek felnőni, felelősséget és kockázatot vállalni.
Egészen sajátos témákról is ír, például hogy miként éli meg a pap, amikor »kritikus keresztények« másik templomot, atyát keresnek. Gyakori jelenség a hívek »népvándorlása«?
Budapesten igen. A szentbeszéd zseniális lehetőség arra, hogy a pap megfogalmazza gondolatait, ugyanakkor kihívás is, hogy tud-e olyat mondani a híveknek, amitől azt érzik, hogy érdemes volt eljönni a misére. Nem mindig sikerül. Nekem például azért, mert front van, vagy mert egész hétvégén gyerekeket táboroztattam. Nekünk, papoknak persze kötelességünk mindent megtenni azért, hogy a mise lelki feltöltődést jelentsen a híveknek, de mi is emberek vagyunk. A papnak is lehet rossz napja, lehet fáradt vagy beteg. Jézus, a Megváltó az egyedül tökéletes. A pap pedig az, akin keresztül a hívekhez szól.
És mit csináljanak a hívek, ha valami időről időre nem tetszik nekik a misén?
Nyugodtan szólítsák meg a papot, és mondják el a véleményüket. Saját híveimet is arra biztatom, fogalmazzák meg a pozitív és a negatív kritikát is, mert nem biztos, hogy magamtól rájövök, mit csinálok rosszul.
Közben azzal is számolni kell – ahogy egyik bejegyzésében írta –, hogy lassan kiürülnek a templomok. Világtendencia, hogy egyre kevesebb a hívő?